A Székesfehérváron megrendezett FEZEN fesztivál 2012-ben igazi rock és metal ünneppé avanzsálódott. A döbbenetesen erős programkínálat tízezreket mozgatott meg. A Fezennek sikerült arcpirítóan ellentételezni azt a rohamosan elharapódzott szemléletet, ami ahhoz vezetett az elmúlt időszakban, hogy a nagyobb fesztiválok zenei kínálatából egyszerűen kiradírozták a kemény rock és a metal képviselőit.
Az elmúlt évekhez képest jóval korábban, augusztusban rendezték meg a Fehérvári Zenei Napokat. A vasútállomástól csupán negyedórányi járásnyira rekkenő hőség fogadta a fesztiválra érkezőket. A helyszín talán - az elmúlt fesztiválokra visszatekintve - az eddigi legjobb választás volt a rendezők részéről. Leszámítva a sátrazók önkéntes szaunáját, ami reggel nyolckor kíméletlenül kizavarta, még a legmásnaposabbakat is a kempingekből más komolyabb dolog nem akadt ami, bárkit is megfoszthatott volna a bulizástól.
Ego Project:
A Hammerworld sátrában koradélután játszó zenekar minden erejét latba vetette a talpon maradáshoz. Gatyarohasztó hőség és pára közepette játszottak. Hál'Istennek akadtak elegen akik igyekeztek ezt a problémát orvosolni és egy-egy hideg sörrel a kezükben közösen énekelték a Puszta ököllel című lemez dalait. Leginkább a Csak annyit tegyél és Az utolsó ember nóták maradtak emlékezetesek. De az alap, Ego tétel sem maradt el a programból.
Nekem nincs az a hőség! - énekelhették volna...
Garantáltan csorgott a víz a zenészeken és a szórakozó fesztiválozókon egyaránt. A jókedv azért mindig ott volt az arcokon. A Kalapáccsal is színpadra lépő Beló tesók ezúttal megelégedtek a rövid műsoridővel is. Aszalódni éjszakáig még bőven volt idő. Kiss Zoltán énekes még így is igyekezett kihozni a legtöbbet a dalokból. A nóták végén létfontosságúvá vált az életmentő törülköző.
Pár sör és pár barát...
Lord:
A Kalinka Vodka Nagyszínpadán fellépő zenekar ezúttal is sikeresen rácáfolt a dallamos hard rock ellenségeire. Pedig árnyékban még ekkor sem bővelkedhettek a rajongók. Vaskos közönség énekkel csendültek fel újra a régi Lord ópuszok. Legmaradandóbban talán a Ragadozók szólalt meg, hiába az évtizedes múlt a közönség boldogan énekelte.
A legfrissebb alkotásukról, az Örökké címmel megjelent lemezről eljátszott nóták sem szenvedtek hiányt énekben és tapsban. De természetesen most is a Vándor volt az igazi "kívánság" nóta, amit térdepelve énekelt a közönség (is).
Testament:
 |
| TESTAMENT OFFICIAL WEBSITE |
Az új lemez dalaival indító Testament nem hagyott szemernyi kétséget sem, hogy az a Dark Roots of Earth vérbeli trash. A Rise Up nem csak a lemezen bizonyult ütős nyitószámnak. Az intró után feldübörgő riffekre azonnal reagált a közönség. A Native Blood pedig egyenesen bitang jól szólt. Sajnos a technika egy ponton igyekezett elejét venni a bulinak, de a leállást hamar sikerült orvosolni a technikusoknak és tovább hömpölyöghetett a rifforgia a 89'-es Practice What You Pratch és az Over The Wall dalokkal.
Akinek pedig még mindig nem csavarta le a fejét a bőrmellényes Chuck Billy vezette banda annak még mindig volt bőségesen válogatnivalója a Fezen kínálatából.
Machine Head:
 |
| MACHINE HEAD OFFICIAL WEBSITE |
A zenekar kitett magáért. Óriási látvány világ kisérte a banda 20 éves múltjának tételeit.
Akik kissé hátrébb vonultak a várható pogó őrülettől, még azoknak is maradt gazdagon csemege. Sőt a legleleményesebbek ráadásul pengetőkkel a tarsolyukban térhettek haza. Az új lemezzel érkezett banda az I'AM Hell tétellel megkezdve olyan MŰSORT produkált, hogy garantáltan mindenki megkapta a magáét!
A Darkness Within előtt óriási köszönetet mondott Robb Flynn énekes a szervezőknek és a közönségnek, utánna pedig egészen egyszerűen lehengerelte a közönséget az előadásmódjával. A fanatikusok és a kiváncsiskodók is egyaránt elégedetten távozhattak a másfélórás Machine Head koncertről.
Sepultura:
 |
| SEPULTURA OFFICIAL WEBSITE |
A Derrick Grenn énekessel színpadra álló banda elemi és talán őserejű trash metalt hozott magával. Kisser óriási riffelése közepette nyomták el a Territory-t, amit talán ki sem mertek volna hagyni. De a Kairos lemezen szereplő dalokat is komolyan csatárláncba állították.
Így történhetett meg, hogy a politikának címzett Mask legalább olyan maradandó és emlékezetes előadást kapott, mint a Rattamahatta és a Sepu alapvetés Roots Bloody Roots.
Kreator:
A német trash bandát a hírek szerint elég régóta szerették volna elcsípni a Fezen rajongói.
A Violent Revolution- nal kezdő csapat egy az egybe tekerte le a még helyükön maradt fejeket.
A Phantom Antichrist brutális koponyahalmai előtt játszó Kreatort úgy körbe mosták a fények, hogy a nóták végénél lehetett igazán látni a zenészeket.
Persze az ilyen szüneteknél az ember feltette a kérdést magában, hogy maradt-e még élve valaki a Kalinka Nagyszínpad előtt...
Extreme Aggression, Enemy of God, Phantom Antichrist....
Sabaton:
A gyakorlatilag már hazajáró bandát még a tagcserék sem birták kibillenteni itthon. Az énekes és basszer posztokon kívül mindannyian új zenészként mutatkozhattak be Székesfehérváron.
A Carolus Rex új lemezt bemutató banda olyan bizalmat kapott a fesztivál közönségétől, hogy azt még öregemberként is megemlegetik.
Majd minden nóta után megállíthatatlan Sabaton-Sabaton rigmust kántált a tömeg, aminek hatására az énekes-frontember Joakim Brodén nem győzött hálálkodni. Merem állítani, hogy ezt az ovációt függetlenül a lejátszott nótáktól a Sabaton eddigi munkássága - bulijai - alapján kapták. Mert ezen az estén a hangzás finoman szólva is gyengélkedett.
A Carolus Rex ettől függetlenül is döbbenetesen jól szólt. A refrént egy emberként fújta mindenki. Persze a közös éneklésekből nem maradt ki gyakorlatilag egy nóta sem!
Az Attero Dominatus és Prímo Victoria betonbiztosan képezték a gerincét a setlist-nek.
Az új felállásnak megadatott az ami, keveseknek az ilyen velőtrázó zenekari cseréknél:
Bizalmat kaptak. Nincs más hátra csak élni kell ezzel!
Edda:
Az Edda Művek egy nagy generációs és stílusbeli átfedést adott a Fezen fesztiválnak 2012-ben.
Pataki Atilla énekes jókedvűen, de visszafogottan kezdett bele a műsorba. Gyakran csak kisérte a közönség énekét, ám ahogy ment a show annál jobban nyílt ki és énekelt teljesen.
A leginkább emlékezetesebb az Örökség albumról való Csak Bírd ki volt - ahol mindenki vaskos kórusban énekelt, míg a zenekar vidáman játszott a Magyar Szent Koronát stilizáló molinó előtt.
De azért ott volt a Mi vagyunk a Rock és a Hűtlen is. Semmi kétség, mint mögöttük a jelmondat, ez egy felhőtlen jó hangulatú koncert lett.
.
Pokolgép:
Az alapvetően erős dallistával érkező Pokolgép a korai nagy meleg ellenére igyekezett mindent latba vetni a közönség megmozdítására. Ám a rekkenő hőség nem segítette a bulit.
Torda vagyis Tóth Attila énekes erőn felül teljesített és dolgoztatta a közönséget. A Rudán és Kalapács által eredetileg felénekelt dalok váltakoztak: Győzd le Gonoszt, Tépett Madár, de belefért egy kis lazítás is például a Tökfej nótával.
Láthatóan a közönség könnyed szórakozásként vette a koncertet és megadta a klasszikus nótáknak a tiszteletet. Pont ezért lehetett egy laza buli, amihez Pinyő jópofáskodása pont jól ment.
Ossian:
A megszokott Ossianos best'of programmal érkező banda előtt bosszantó volt hallagtni, a Tegyél fel a Nagyszínpadra nyertes hardcore/extrém zenét játszó fiatalokat. Ugyanis a neten fent volt ez az aprócska különbség, ám a műsorfüzetben ez nem volt feltüntetve.
Leszámítva a fenti kis incidenst, nem nagyon volt más negatívuma a koncertnek. A zenekar hozta a szokásos színvonalat, még annak ellenére is, hogy gyakorlatilag élesben álltak be. Endre is úgy énekelt, hogy a mikrofon állványát menetközben lőtték megfelelőre.
Friss vért igazán az Emberi Dolgokról elővett és leporolt Menetelés a vágóhídra hozott. Ugyanakkor Az V. Magyar tánc is remekül és emlékezetesen szólt. A Külvárosi Álmok már nem is volt annyira újszerű, mert igencsak sokan énekelték, mintha csak egy régebbi szerzemény lett volna.
Az outro Csendesen remekül működött ezen az estén is, méltó levezetésként a koncertnek.
Nevergreen:
A Karmageddon lemezzel a hátuk mögött érkezett, a Bob Macura és Matláry Miklós vezette csapat a Fezenre. Nem volt könnyű dolguk, kora délután tűző napsütés közepette, gyakorlatilag 2-3 méteres árnyékkal elkezdeni a Kalinka Vodka Nagyszínpadon. Ennek ellenére szépen odagyűltek a koncertre.
A délután három nem segítette elő a gothich/doom hangulatot. Az Ó, Fortuna latin verziója ismét nagyot szólt, csak úgy mint a lemezbemutatón. Az Elveszett Világ , Sír a Csönd, Népünk árnya visszatér és a Fehér Orosz... mind felüdülés volt a fezenes trash esteken.
A talpig feketébe öltözött zenészek a színpadon küzdöttek a hőséggel, míg a közönség odalent szaunázott.
Azért Simon Valentina Tina feketéje ismét csak több színt hozott az előadásba.
A végére rutinszerűen az Ámok került.
Road:
"Aki szabad, annak mindent szabad." A Roadnak meg szabad volt a Fezen Media Markt színpadán egy eszelős nagy bulit lenyomni. Persze a hőség itt sem volt senki támogatója, de ha megindultak a nóták...
Csúcs buli volt, ami kifért a csövön!!!
Nem kell más...
Kalapács:
Miután Beló tesók már alaposan belekóstoltak a Fezen nyárba az "egójukkal", már rossz nem lehetett ez a buli. Volt idő, mikor a Kalapácsot reggel kettőkor lekapcsolták a Fezenen. Na, ez nem az a buli volt... De nem ám!
Menetközben ugyan, de csak ki alakultak a beállítások a zenészeknek. Aztán nem volt más mint előre és szólt minden ahogy kell.
Leginkább pedig a közönség. Énekelt, tapsolt, visszatapsolt és visszatapsolt. A Poklok és Mennyek között borítója pedig remek hátteret adott a koncertnek. Őszintén.
Köszönet a FEZEN szervezőinek a remek fesztiválért!
