Amikor az ember egy jó koncerten van és a kedvencei jobbnál-jobb szerzeményeit önfeledten élvezi, talán eszébe sem jut, hogy mennyi mindenki dolgozik a háttérben, amíg ő szórakozik. Nem kell nagyon szakembernek lenni, hogy kiszúrjuk a profi fotósokat a bulikon, akik jobbára csak a megfelelő pillanatokat lesik a képeik elkészítéséhez.
Egy zenésznek/kiadónak/menedzsmentnek egyáltalán nem mindegy milyen képet közölnek le róluk másnap a médiában. Egy kép porrá zúzhatja évek hosszú munkáját, de vissza is adhatja a koncert atmoszféráját, közelebb hozhatja az előadót a közönséghez. Köhler Ágnes fotóst kérdeztem a rock és a fotózás kapcsolatáról.
- Ági mióta foglalkozol fotózással?
- Komolyabban körülbelül 6 éve. De a vizualitás számomra 1 éves korom óta az egyik legfontosabb az életemben. Akkor kezdtem el rajzolni.
- Hogy kerültél a fotózás világába? Nálad is mindig kéznél van egy gép - (nem fotóképes telefon) akármerre jársz?
- Mint már említettem a vizualitás mindig is főszerepet játszott az életemben. Rajzfilmrajzolóként kezdtem, aztán grafikusként dolgoztam, mostanában pedig munkáim nagy részét a fotózás teszi ki. Már gyerekkoromban is szerettem fényképezni, a családban több fotós is volt. Régebben leginkább eszköz hiány miatt nem foglalkoztam komolyabban vele. Ráadásul az analóg fotózás igen költséges volt. 2004-ben Wacken-ben fotóztam koncerten először, ott még filmre exponáltam. Meg is lett belőle a baj, mert egy filmet rosszul fűztem be a nagy sietségben, és odaveszett egy egész Arch Enemy sorom.
Nem mindig van nálam a fényképezőgépem, több kilogrammos súlya miatt. Ez nem egy olyan „előkapom és kattintok” masina. Ritkán fordul elő, hogy például utcán előveszem.
- A zenészek és előadók szinte folyamatos mozgása közepette nehéz elcsípni a megfelelő pillanatot?
- Nem is a mozgás miatt nehéz, inkább a fényviszonyok nehezítik a fotós munkáját. Nagyobb koncerteken nem lehet vakut használni, de én kisebb klub bulikban sem szoktam, mert szerintem a vakus „kimerevített” képek elvesztik a koncert hangulatát.
 |
| "inkább a fényviszonyok nehezítik a fotós munkáját" |
- Van általában képkoncepció a fejedben, amit igyekszel megvalósítani?
- Sokszor függ az előadótól, de legtöbbször rögtönzök. Ha fotóztam már előtte a fellépőt, akkor szinte mindig vannak „sablon” képek róla a fejemben, amit újra és újra ellövök.
- Mennyire tudja esetleg befolyásolni egy konkrét stílusban mozgó előadó karrierjét, ha például egy vadnak és keménynek ismert zenészt esetleg pont az ellenkező hangulatában fotózzák le?
- Véleményem szerint ez nem befolyásolja, hiszen az előadó úgy megy ki a színpadra, esetenként több ezer rajongó elé, hogy teljes mértékben felvállalja magát, azt amit a színpadon nyújt. Ha esetleg a backstage-ben készül kompromittáló kép, az más.
 |
| "Az én képeim azt tükrözik, amit én látok." |
- Biztos volt ilyen. Minden fotósnak van ilyen, hiszen mindenki másként látja az előadót, vagy másképp viszonyul hozzá. Az én képeim azt tükrözik, amit én látok. Természetesen a kedvenc bandáimról készült képekhez jobban kötődöm, mert ott már megjelenik a személyes élményem a szakmaiságon kívül.
- A kedvenc bandáidat sikerült esetleg már közelebbről fotózni, vagy van akire/akikre még nem volt lehetőség, de szívesen fotóznád?
- A legtöbb kedvencemet már fotóztam, de sokan vannak, akiket szeretnék még fotózni. Leginkább gyerekkori nagy ikonjaimat, az mindig izgalmasabb.
- Egy több ezres rendezvényen vagy fesztiválon féltik-e a fotósok a technikai arzenáljukat? Van olyan, mint a gitárosoknál, hogy kisebb vagy rizikósabb helyekre a másik - gyengébb - cuccal mennek?
- Nekem csak egy cuccom van, mindenhova azt viszem. Természetesen nagyon féltem. De elég strapabíró fémvázas gépem van, inkább az objektív, ami sérülékeny. Kaptam már a nyakamba sört, a fejemhez vágtak öngyújtót, de szerencsére eddig se a gépem, se én nem sérültünk meg komolyabban. Azért egy death wall közepén állva nem próbálnék fotózni.
 |
| "Kaptam már a nyakamba sört, a fejemhez vágtak öngyújtót..." |
- Mennyi időt vesz igénybe egy buli utáni képsor kiválogatása, esetleg javítása? Mi a jellemzőbb? Sürgetik a határidőkkel a háttér munkálatokat vagy inkább profi és hibátlan képekre van igény?
- A képmennyiség attól is függ, mennyi időm van fotózni koncert közben. Komolyabb koncerteknél az első 3 számot lehet csak fotózni fotósárokból, előfordul olyan, hogy ezután még a fényképezőt is le kell tenni, nehogy a közönségből fotózzunk. Ilyenkor kevesebb képből kell válogatnom. Ha végig fotózhatom a teljes koncertet, van, hogy 1000 kép is születik. Mindkét esetben maximum 1 nap az utómunka. Ahogy van időm koncert után, úgy rögtön nekiállok az utómunkának. Hiszen pár nap múlva már aktualitását vesztheti egy koncertkép-sorozat, főleg a mai ultragyors információhalmazban.
- Színes vagy fekete-fehér?
- Koncertek esetében számomra színes.
- Analóg (tükörreflexes) vagy digitális?
- Most már az analóg szintet elérő profi digitális.
- Vannak a fotósokra nézve alapvető protokoll, íratlan szabályok, amit a közönség és a zenekar közötti sávban ajánlott szem előtt tartani? Van esetleg aki, nem szereti, ha fotózzák? Mit tud ilyenkor tenni a fotós?
- A sablon szabályok közt mindig szerepel, hogy vaku nélkül dolgozzunk, ne zavarjuk ezzel az előadót. Általában az első 3 szám alatt lehetünk az árokban. Kivétel ez alól, ha például pirotechnika miatt nem lehetünk közvetlen a színpad előtt. Előfordult olyan is, hogy a rengeteg fotóst két turnusra kellett osztani, hogy elférjünk, és így csak másfél számot fotózhattunk.
Az árokban velem még nem volt olyan, hogy valaki nem akarta, hogy lefotózzam. Sőt, ilyenkor a közönség is fel szokott kérni, hogy 1-2 villázós képet is lőjek róluk. Inkább a színpad mögött szokott előfordulni visszautasítás, az is a nagyobb külföldi előadók részéről.
- Szerinted a letöltések korában mennyit számít még egy esetlegesen szép fotó és grafikai elemekkel díszített booklet?
- Én még kazetta borítókon és bookleteken nőttem fel, így nekem ez nagyon fontos. Mára minden elanyagtalanodott, a zene, a képek, a sajtó, a pénz. Minden online vagy digitális. Azt az érzést, amikor kinyitom a bookletet és vele együtt hallgatom a zenét, semmilyen monitoron nézett pixelhalmaz nem adhatja vissza számomra.
- Munkáid széles palettát fognak át - csendélet, természet, live, portré. Melyik áll legközelebb hozzád?
- Mindegyiket imádom, mindegyiket másért. Talán a koncertfotózás a legintenzívebb élmény, a zene miatt. A makro- és csendéletfotóknál tudok igazán elmélyülni. A portrék készítésénél pedig nagyon fontos, hogy milyen kapcsolatot tudok kialakítani a modellel.
- Foglalkozol belső építész munkálatok megörökítésével is. Melyik számodra a nagyobb kihívás? Az üres terek/ tárgyak fotózása azokba "életet" lehelni, vagy a teli, mozgalmas színpadok pillanatainak nyakon csípése?
- Mindkettő kihívás, de teljesen másképp. Az enteriőr-fotózás megint csak egy elmélyültebb munka, ott próbálgathatom a különböző beállításokat, kompozíciókat, fényeket, míg egy koncerten adott minden, és rövid idő alatt a reflektorok és mozdulatok kavalkádjából kell kihoznom a legjobbat.
- Szoktál foglalkozni a fotózás technikai oldalával? Mennyire érdekli a jó fotóst a technika rohamtempójú fejlődése?
- Soha nem voltam technikai ember. Annyira érdekel ez a része, amennyire pont szükségem van rá. Ismerem a saját gépem működését. Ez mellett fontos a fénytechnika ismerete, ezt folyamatosan tanulom.
 |
| "fontos a fénytechnika ismerete" |
- Mit tanácsolnál azoknak, akik mostanában szeretnének fotózással, esetleg koncertfotózással foglalkozni?
- Csak azt, hogy minél több koncerten, minél többet fotózzanak, és az automata kattintgatásokat mellőzve, tudatosan készítsék a képeket!
Köszönöm szépen az interjút! Sok sikert a folytatáshoz!
 |
| Köhler Ágnes official website |
