Amely zenekar fellépése az eredeti időponttól (22: 30) egy órányit csúszott. Az összegyűlt rajongóknak és érdeklődőknek erősen igénybe vette a türelmét a tájékoztatás hiánya. Számosan ki is mentek a sátorból, míg a kitartóbbak ingyen sör után kiáltoztak. (Megjegyzem az ország másik felén, Pécsett, a Rockmaratonon meg is kapták a hasonló problémák miatt várakozásra kényszerülők a malátás kárpótlást. Ám itt hiába az egy óra (!), még a pultnál sem tudtak, akár egyetlen hideg sört sem elővarázsolni a fizetővendégnek.)
De már a The Divine Conspiracy című, korábbi album, igényesen díszített bookletjén is taláhatott magyar vonatkozásokat a figyelmes rajongó.A várakozás alatt, az Epica standon körbenézve, láthatóan helyet kapott, a már említetteken kívül a legfrissebb, Design Your Universe album CD és digipack kivitele.
Végre a fényárban úszó színpadon megszólalt a zene. Ettől a pillanattól kezdve, az Epica, a színvonalának megfelelő profizmussal meggyőzte a publikumot, hogy igenis érdemes volt várni. Sőt! Erényük volt, hogy elsőként elnézést kértek a technikai problémák elhúzódásáért.
Majd, az ováció közepette színpadra lépő Simone Simons, meghökkentő magyar kiejtéssel köszöntötte a nézőket! Ezt, a zavarbaejtően tiszta kiejtését, ráadásul többször hallhatta mindenki a nóták közti szünetekben is.
A Consign to Oblivion album, címadójával kezdődött a show. Drámai szinti felvezetéssel indított Coen Janssen amit Arien van Weesenbeek tetézett veszett dobpörgéssel. Eközben a gitáros, Mark Jansen csaták előtti harci üvöltéssel késztette kézfelemelésre és tapsra a nagyérdeműt.
Biztosan voltak sokan, akiket már a kezdeti zúzda, helyrerakott, hogy nem lesz itt semmiféle nőies, gótikás műsor. De ha valaki, mégis kételkedett, annak is előbb-utóbb be kellett látnia, hogy a gyönyörű Simone, ma, nem a zongora kísérettel és szimfónikusokkal színezett, finom csábításával fog élni. Sokkal inkább az olyan nótákkal, mint az új lemezen bemutatott, Kingdom of Heaven, amit így élőben is az akusztikus gitár remekül finomított.
Vagy az igényes részletességgel eljátszott klipes dal, az Unleashed. Ennél a dalnál érdemes megemlíteni, azt a részletet és kiváló énekteljesítményt, amit a dal harmadik percétől induló, saját magát vokálozó énekesnő vérprofin hozott. Mintha csak a CD-ről szólt volna!
Ugyanilyen kifogástalan előadást kapott a The Obsessive Devotion. Tökéletesen meghagyva a teátrális hangulatot, még a dalvégi levezetést is precízen kiemelve. Mindeközben a hörgések ráfagyasztották az ember arcára a mosolyt, a fényár pedig a gyorsuló basszussal szinkronban „felmosta” a színpadot.
A koncert talán legnagyobb sikere a Cry For The Moon volt. Amit Simone dallamfelvezetése után a közönség végig tapsolt és kórusban énekelt.
A begyorsuló tempó csak fokozta a tombolást, míg Mark Jansen már-már Moonsorrow-t idéző hörgéssel támogatta meg a produkciót.
A begyorsuló tempó csak fokozta a tombolást, míg Mark Jansen már-már Moonsorrow-t idéző hörgéssel támogatta meg a produkciót.
Ugyanilyen fogadtatást váltott ki a Quietus is a Consign to Oblivion-ról. Ez a dal, ráadásul egy régi vendégszereplője az Epica lemezeknek, hiszen 2005 –ben maxin is kiadták, miután a The Score albumon is megjelent, később pedig a miskolci programba is bekerült.
A műsort azonban egyértelműen a vaskos, gyors és eszelős ritmusok uralták. Csupán a dalokba komponált, lágyabb, nőies énektéma és az Epicára jellemző ritmusváltásoknál volt egy kis kegyelem. Így a headbengelők legnagyobb örömére, belefeldkezhettek a karakteres rifforgiákba.
A koncert befejezéséhez érve már senki nem lepődhetett meg a hangosan és tisztán elköszönő holland amazonon. A végére még így is maradt szufla a közönségben egy jó adag: - EPICA! -EPICA! – skandáláshoz.
Mindent egybevetve: - A sajnálatos, műszaki probléma okozta csúszástól eltekintve, az Epica koncertjére megérte várni. Kifogástalan énekteljesítménnyel, karakteres szólamokkal és a pusztító basszushengerrel fűszerezett műsoruk ezúttal, a nyersebb metál arculatában is kiválóan bizonyított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése