OSSIAN EGYSZER AZ ÉLETBEN LEMEZBEMUTATÓ KONCERT PECSA 2009.11.28
Minden képlékeny mostanság, pláne a rock berkein belül. Zenekarok - és kiadók - alakulnak és tűnnek el egy pillanat alatt. De az Ossian ebben az évben is biztos kézzel hozta a hagyománnyá lett novemberi lemezbemutató-koncertet. Az ősz folyamán megjelent Egyszer az életben album kedvező fogadtatása alapján teltházra lehetett számolni és ez így is történt. |
Pontban fél kilenckor felcsendült az intró, szétnyílt a függöny és fáklyákkal a kézben – hasonlóan a Létünk a bizonyíték DVD műsorának kezdéséhez – üdvözölték a közönséget. |
A Rock katonái, a már megszokott stabil kezdő nóta nyitott, tele erővel, hangosan, amire nem maradt el a válasz sem. Az Ördögök Mennyországát is sokan énekelték, ami az átütő erejű Küldetés albumról szólt. Ám ismét belecsúszott a „beálló keverések” hibájába. Sajnos a következő dalokat – Élő sakkfigurák, Vadászik a vér – is visszafogta a túl sok basszus és dob, háttérbe szorítva a gyorsabb, felrázó ritmusokat. Így lassúvá és nehézzé váltak.
A Tűzkeresztség II.-nél már kitisztult a hangkép és nem volt kérdéses a közös visszhang-játék az énekes és a publikum között.
|
A 15 percet Paksi Endre úgy vezette fel, hogy elég régen nem játszották már és igencsak aktuális még mindig. Jó döntésnek bizonyult.
A friss lemezről a Fegyver és töltény remekül szólt, sőt lesz még jobb is szerintem…
Az Acélszív és a Sátán képében az első lemezről már-már kihagyhatatlanok egy Ossian bulin. Amikor belekezdtek a Fényévtávolság című feldolgozásba, azt szavakkal nehéz leírni…
A csendből kiinduló dal szinte „szólóban” nyitott, majd a refréneknél a közönség teljes segítségével berobbanó energiatengerré vált. Mennydörgött a nézőtér:
„… hogy a Hang, hogy a Csend, hogy a Fény, hogy a Tűz…”
Ezek után perceken át tapsvihar hullámokban…
A Desdemona csak kisebb betétnek tűnt a következő, címadó Egyszer az életben dalhoz. Zengett a kórustól a Petőfi Csarnok. Szerintem mindenki énekelte és ez a dal végére csak erősödött. ”Tízmillió hangos, jogos szó”
Felemelő érzés volt, ahogy az a bizonyos "csendes erő" megszólalt.
Az Ítéletnap zúzdáját ismét egy briliáns követte: V. Magyar tánc.
Rubcsics Ricsi keze nyomán friss vért kapott ez a remekmű, eszembe juttatva a 2005-ös koncerten a Sodrásban instrumentális gitárőrületét… Bitang jól szólt!
Majd ezt dobszólóval tetézte Hornyák Péter.
A hangulatot kirobbanó szikraesővel, a Külvárosi álmok emelte tovább,
Majd meglepetésnek még akusztikus hangszereléssel az Éjféli lány és a Magányos angyal következett, egyik a másikból átvezetve. Teljes kórussal kísérve ismételten.
A végéhez közeledő buliból még kiemelném a húzósan és tartalmasan előadott Magam útját járom nótát a Keresztútról és a Nincs Menekvést a Titkos ünnepről.
Zárásként Endre még felhívta a figyelmet a Kalapács koncertre, hogy az Ossian jeggyel ingyenesen át lehet menni. Ezzel is példát mutatva, hogy ezt így is lehet tenni, egymás segítésével.
Ez a koncert pedig nálam felkerült a legjobb Ossian találkozók közé: a Titkos Ünnep – ahol önfeledt tombolás volt -, az Árnyékból a fénybe – ahol a fényzáporban mindenki mosolyogva énekelt - és a Szabadság fantomja – ahol maratoni hosszú műsort adtak - lemezbemutatói közzé.
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése