Még a fülemben cseng a Moby Dick zenekar Kegyetlen Évek albumának 90-es évekbeli tévéreklámja: ”Megjelent a Moby Dick, Magyarország legkeményebb bandájának az új nagylemeze: Kegyetlen évek”
A reklám alatt pedig a Beteg a Föld dübörgött a keverőpult fényeivel és a drámaira alkotott klip súlyos képkockáival. A felbukkanó tengeralattjáró és felrobbanó rakéták látványa nem kis sokkhatás lehetett a nézőknek tv-maci és a híradó közötti időszakban!)))
De említhetném a régmúlt eseményeiből azt az interjút is, ahol a 24 sávos, akkori csúcs stúdió - teljes terjedelmének kihasználásának örültek az új dal bemutatásánál. Ez volt a Legyél Jó! A mába visszacsöppenve, Smici már a fiával nyomja a Bloody Roots - Isten kezében lemezanyagát, míg Mentes Norbi a Hungarica zenekarral is a Pecsát ostromolja.
Nos, ez utóbbi gyors fejlődésre odafigyelve, nem volt meglepő, csak kirívó a Wigwamban az a néhány új Moby Dick rajongó, akik épp csak a jelvényüket nem tették ki a homlokukra…
Ettől függetlenül nagyon kellemes hangulat fogadott. A banda tagjai lazán beszélgettek, sétáltak. Az elkövetkező zúzda előtt talán jól is tették a lazítást.
A koncertbe belekezdve ugyanis, kőkemény műsorprogram ment végig. A bulit hihetetlen erővel tolta végig Smici. Talán még nem is láttam ilyen intenzitást tőle!
A hangzással minden rendben volt. A gitárok alaposan húztak, a dobok mennydörögtek. Sőt, talán a dob volt a legerősebbre keverve, de elmélkedni nem hagytak sok időt!
Már a harmadikként érkező Mennyből az Angyal riffjeinél sűrűn kellett venni a levegőt a totál felforrósodott trash-őrületben. Ezt persze, még jobban megfejelték a menetszaggató Kiképzés és a viszonylag ritkán játszott Talpak tempójával. A klasszikus nóták szövegvilága simán húzott még így 2010-ben is. ”Ámen a Happy End-re”!
Szomorúan aktuális volt a felelősség kérdését firtató Káosz és Zűrzavar vagy az S.O.S is.
Nem kímélte magát Göbl Gabi sem. Rendesen ki vette a headbengelésből a részét. Válaszul rendre meg is jött az irdatlan pogó a színpad előtt. És akkor még nem is említettem a koncert egyik csúcspontját, amikor a közönség együtt hullámozva ugrálta, tombolta végig a Körhintát!
Nem volt pihenő! Hacsak azokat a kisebb, lélegzetvételnyi „időhúzásokat” nem vesszük annak, amikor a következő dalok címeit vezették fel. Volt is törölközővel törölgetés, amikor csak alkalom nyílt rá.
A koncert végére Mentes Norbi is előbbre jött a színpad jobb széléről és a Gazember szólójába, majd a kihagyhatatlan Keresztes Vitézbe préselt bele elemi erőt.
Az alaposan kifacsart közönség sem ellenkezett nagyon a befejezésnél. Kétség kívül mindenki beleadta az utolsó energiáját is a keresztes küzdelembe. Voltak egész fiatal lányok, akik a már „kipróbált harcosok” közzé is beszálltak az önfeledt, végső hajrába, együtt énekelve:
A reklám alatt pedig a Beteg a Föld dübörgött a keverőpult fényeivel és a drámaira alkotott klip súlyos képkockáival. A felbukkanó tengeralattjáró és felrobbanó rakéták látványa nem kis sokkhatás lehetett a nézőknek tv-maci és a híradó közötti időszakban!)))
De említhetném a régmúlt eseményeiből azt az interjút is, ahol a 24 sávos, akkori csúcs stúdió - teljes terjedelmének kihasználásának örültek az új dal bemutatásánál. Ez volt a Legyél Jó! A mába visszacsöppenve, Smici már a fiával nyomja a Bloody Roots - Isten kezében lemezanyagát, míg Mentes Norbi a Hungarica zenekarral is a Pecsát ostromolja.
Nos, ez utóbbi gyors fejlődésre odafigyelve, nem volt meglepő, csak kirívó a Wigwamban az a néhány új Moby Dick rajongó, akik épp csak a jelvényüket nem tették ki a homlokukra…
Ettől függetlenül nagyon kellemes hangulat fogadott. A banda tagjai lazán beszélgettek, sétáltak. Az elkövetkező zúzda előtt talán jól is tették a lazítást.
A koncertbe belekezdve ugyanis, kőkemény műsorprogram ment végig. A bulit hihetetlen erővel tolta végig Smici. Talán még nem is láttam ilyen intenzitást tőle!
A hangzással minden rendben volt. A gitárok alaposan húztak, a dobok mennydörögtek. Sőt, talán a dob volt a legerősebbre keverve, de elmélkedni nem hagytak sok időt!
Már a harmadikként érkező Mennyből az Angyal riffjeinél sűrűn kellett venni a levegőt a totál felforrósodott trash-őrületben. Ezt persze, még jobban megfejelték a menetszaggató Kiképzés és a viszonylag ritkán játszott Talpak tempójával. A klasszikus nóták szövegvilága simán húzott még így 2010-ben is. ”Ámen a Happy End-re”!
Szomorúan aktuális volt a felelősség kérdését firtató Káosz és Zűrzavar vagy az S.O.S is.
Nem kímélte magát Göbl Gabi sem. Rendesen ki vette a headbengelésből a részét. Válaszul rendre meg is jött az irdatlan pogó a színpad előtt. És akkor még nem is említettem a koncert egyik csúcspontját, amikor a közönség együtt hullámozva ugrálta, tombolta végig a Körhintát!
Nem volt pihenő! Hacsak azokat a kisebb, lélegzetvételnyi „időhúzásokat” nem vesszük annak, amikor a következő dalok címeit vezették fel. Volt is törölközővel törölgetés, amikor csak alkalom nyílt rá.
A koncert végére Mentes Norbi is előbbre jött a színpad jobb széléről és a Gazember szólójába, majd a kihagyhatatlan Keresztes Vitézbe préselt bele elemi erőt.
Az alaposan kifacsart közönség sem ellenkezett nagyon a befejezésnél. Kétség kívül mindenki beleadta az utolsó energiáját is a keresztes küzdelembe. Voltak egész fiatal lányok, akik a már „kipróbált harcosok” közzé is beszálltak az önfeledt, végső hajrába, együtt énekelve:
„ - Jöjj! Itt egy szent ügyért most mindent megtehetsz, csak a hited tarthat féken"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése