Vannak olyan zenekarok, amelyek dalaikkal akarva-akaratlanul össszefonódnak egy-egy korszakkal vagy eseménnyel. A berlini fal, az európai történelem egyik keserű szimbóluma és annak „leomlása” örök mementóként vésődött a Pink Floyd / The Wall és a Scorpions / Wind of Change klasszikusába. Ilyen párhuzam mellett nem is lehetett kétséges, hogy a budapesti koncertet sokan szeretnék majd megnézni.
A Syma Csarnok kellemesen megtelt már jóval a koncert előtt. Számtalan idősebb arcot lehetett felfedezni, akiket láthatólag a rock ismét kicsalogatott a meghitt otthonokból.
Pengeélesen szólaltak meg a hangfalak a nyitótémánál. A gitárok hangjai csak úgy kavarogtak a csarnok akusztikájában, mintha üres visszhangos teremben lenne a buli. Majd a második és harmadik nótánál egyre erősebben keveredett a basszusgitárral. Néha már metal zenekarokat megszégyenítő hangzással. A közönség is csak lassan vette fel az újabb nóták kemény hangzását. Inkább a hangszerek külön kiemelése dominált, nem pedig a dalok egységes hangképe. Ettől függetlenül a banda rendíthetetlenül nyomta.
A koncert első része vitathatatlanul azt üzente, hogy nem csak a lírikus közismert dalokból építik majd a műsort.
Amíg a közönség színpadhoz közelebb eső rétege szorgalmasan tombolt, addig a hátsó sorokban inkább mindenki mereven a helyét igyekezett biztosítani a látványhoz. Ehhez társult még az is, hogy a tömegben jobbára nem csak fiatalok voltak, hanem csak a koncertet megnézni, végig énekelni vágyók. Így sajnos kissé fagyos hangulat uralkodott. Ez a hangulat inkább a műsor feléhez érve kezdett oldódni az olyan daloktól, mint a Love of my life, I wanted to cry. Catch your train
A középső részbe beépített Still loving you kellemes egyveleget alkotott a dinamikusabb dalokkal és így nem vált egy unott szettlistához hasonlóvá. Az Always somewhere szép kórusra talált. Majd a Send me an angel nagyon tisztán, csilingelve szólalt meg.
Igazi showtime dobszóló következett James Kottaktól. Nem kis nevetést kiváltva még a hátsóját is latba vetve…
Az utolsó harmadban Klaus Meine énekes a színpadra szólította Kóbor Janit , aki elmesélte, hogyan jött létre a Scorpions koncert az Omega meghívására. Majd közös – láthatóan örömének – következett a Gyöngyhajú lány átiratára, amit felváltva hol magyar, hol az angol szöveggel adtak elő.
A Wind of change előtt teljes csend, majd egy hatalmas, szélben lobogó magyar zászló jelent meg. Óriási taps és visszhangzó kórus köszönte meg.
A Hurricane zárta a műsort.
 |
| Scorpions Official Website |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése