Megvallom őszintén a Mítosz megjelenése után nem számítottam arra, hogy ezt a kiforrott és profi lemezt „felülírják” vagy legalább szintet tartsanak. De kétségeim elszálltak hamar, mert ismét erőteljes és karakteres album született, találó szöveggel és élvezetes hangzással.
A Wigwamba belépve szinte cd-minőségű hangzás fogadott. A dalok erőteljesen húztak és a hangszínek- akárcsak a lemezen – kiváló keveréssel, teltek és élvezetesek voltak élőben. A közönség összepréselődve tornyosult és figyelte az új dalokat.
Már a Mutáns vagyok zúzdájánál érződött az új lemez fogadtatása. De az igazi –meglepetésemre – a Patkánymese kezdésekor volt. A szürreális kritika és a nyers ének a dal kezdésénél telitalálat lett.
A következő nóta pedig akár egy példa is lehetne a médiának és a „túljátszó sztárocskáknak”. Hiszen egy dalról pillanatok alatt világossá válik, hogy hiteles-e. A Sohase vár az egyik legszebb szövegű dalként valóságos és átélt előadással remek bemutatást kapott:
„Jelzik az éber csillagok, hús-vérből fénnyé változok”
„Jelzik az éber csillagok, hús-vérből fénnyé változok”
Az Álarc – az egyik legjobb metál nóta a lemezről szerintem – élőben is hozta az erőteljes kórussal megtámogatott énektémát. A lényeget szem előtt tartó mondanivaló egészen mélyre elér a nyitott hallgatónak. Élőben pedig tökéletesen szólalt meg. (A nóta témája szépen illeszkedik a Kalapács Józsi által felénekelt, mára már alaptételekké vált dalokhoz is)
Az Apokalipszis is hasonlóan az előzőekhez, bivalyerősen szakadt ki a hangfalakból, tempója gyorsan áthúzott a nézőtéren. Ez az a téma, amihez a mai napok történéseiből olyan klipet lehetne összevágni, hogy az „amerikai látványgyár” is hanyatt esne…
A Majdnem szabadon egyfajta hitvallásként dübörgött a dob és basszus eszelős csapásai közt. Az Én vagyok a neked való a visszafogottabb ritmusával, átvezette a friss dalokat a klasszikus Kalapács nótákhoz. Így a lazább arcok is bulizhattak az érkező Nem az ami megöl és az Őszintén Kalapács alaptételekre.
A koncertet megszakította egyébként egy kis dobcucc szerelés, ahol Kalapács Józsi gyorsan kórusra fogta a nézősereget. Hamar előkerült egy közönségkívánat Omen dal is.
Majd az éjszaka a már jól ismert nótákkal fűszerezve – Bűnöm a rock, Itt leszek, Megszállott, A R’N’R örökké éltet – zakatolt tovább.
És amilyen tempóval kezdték el a bulit, úgy is tűntek el. Mintha a „Show” csak most kezdődött volna el.
De az Idő már csak ilyen:
" Sohase vár"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése