Ossian a Hegyalján 2010. július 19. Tokaj

Az Ossian beállását Hornyák Péter dob hangolása előzte meg, aki a roadok segítségével pakolászta helyre a dobcuccát. Azonban a korlátnál a kitartók már is szuvenírt követeltek: - Dobverőt! Dobverőt! - skandálással. Sokáig tehát nem úszhatta meg a színpadi fellépését honorálni a rajongóknak! Hamarosan repültek is, a közben szépen gyülekező közönség felé a dobverők. A másodperc tört része alatt elkapkodták. A végén még egy csalódott, hangos - Ó! - is felhangzott a figyelmetlenektől, mert talán pont ők kiabáltak a legjobban…)))   A színpadra lépő zenészeket már előre hatalmas taps fogadta, akik egyenként meghajolva köszönték meg a közönségnek a szeretetet és rajongást. Természetesen a Rock katonái nyitotta az esti programot, ami már a kezdésnél nagyszerűen szólalt meg. Az érkező Ördögök mennyországa, nagyon sokat fejlődött. A koncerteken általam hallott verziók közül, eddig ez állt a Küldetés lemezen bemutatotthoz a legközelebb. A dal eszenciája, a fogós ritmus és a markáns szöveg keveréke, már sokkal jobban húz élőben. És bár viszonylag friss szerzemény (– 2008), mégis rengetegen énekelték. Az Árnyékból a fénybe briliáns nyitására a publikum rögtön nagy tapssal válaszolt, csak úgy, mint a Létünk a bizonyíték DVD felvételén, a Szabadság fantomja bemutatóján 2005-ben. A korábbiakban megszokott, jól bevált menetrend szerint zajlott a buli. Ámbár rögtön az élbolyban érkezett az Élő sakkfigurák frissebb verziója, erőteljes headbenget elindítva a frissebbek között. Mert, hogy a garantált hőség a sátor megteltével még csak fokozódott. Mindeközben komoly koncentrálással vezette Paksi Endre a műsort, néha még a keverést is egy-egy biccentéssel igazgatta. A komoly figyelemnek meg is lett az eredménye, hiszen a gitárok nagyszerűen szóltak és erre a következőkben nagy szükség is volt. Hiszen az Ítéletnap „mögött” türelmetlenül várt az V. Magyar tánc. Amely instrumentális nóta az előzőekben megindult zúzdát csak még jobban feltüzelte, hogy az emberről szakadt a víz, ha talpon akart maradni. Nem is tudom, mi lett volna, ha Rubcsics Ricsi még a Sodrásban –t is, ugyanilyen, észvesztő módon lejátszotta volna… Garantáltan mosolygós rockerek tetemei hevertek volna szanaszét, az egyszer biztos! A már-már Moby Dick trash bulijait idéző pogónak, a Magányos angyal vetett véget „gyári”, minőségben előadva. A befejező akkordoknál még egy apró mozdulatban is megnyilvánult a gitárosok figyelme, amikor szinkronmozgásban zárták az utolsó hangokat. Mindez persze, csak egy pillanat műve volt. A Külvárosi álmok ezúttal is bizonyított! Egy az egyben opus magnum-ként működött. Majd a refréneknél hangos közönségkórust produkált! Hangzását tekintve pedig, egy lehelettel testesebben is szólt, így teljesen megfürödhetett mindenki az ízes gitártémákban. A Szenvedély gördülékenyen és szinte egy levegővel vitte tovább ezt a felhőtlen ritmust és atmoszférát. Majd a zenekar egy kis pihenőre levonult. De nem állt meg az élet, mert Hornyák Péter szólózott az Ossian logóval feldíszített dobcuccon. ( – És ha már logó, akkor érdemes megemlíteni Wéber Attus gyönyörűen dekorált gitárját is) A Desdemonával visszatérő együttes még egy utolsó rohammal megtáncoltatta az embereket, aztán rövidesen az Ítéletnap lemezről, a már klasszikussá vált, Rocker vagyok himnusz alatt, a tagok gyors bemutatásával zárta a tokaji bulit. Nem mellékesen, az utolsó pillanatban Rubcsics Ricsi felhívta a szigorú karmesterként vezénylő énekes figyelmét az Endre napi köszöntésére, amit egy rajongó lobogtatott lelkesen a színpad széle felől! Így már az ünnepi szériát, a lassan 25.-ik jubileumához érkező Ossian is folytathatta. Az Ossian a hagyományos őszi buli helyett, majd csak tavasszal tér vissza saját, nagyszabású műsorral a Petőfi Csarnok szabadára. Így, aki türelmetlen, annak figyelmébe ajánlom a zenekar honlapján a koncertek menüpontot.  Már csak azért is, mert ez a kirobbanó forma és hangzásminőség ajándék a rajongóknak. Az Ossian felé pedig előírás és a további Titkos Ünnepek záloga.