Tematikus koncertet adott a Hungarica zenekar a Club202-ben. Az első bécsi döntés emlékezetéért. Minek után 1938. novemberében visszatért a Felvidék egy része az Anyaországhoz.
Az este vendégzenekaraként az RPG játszott. Smicihez hasonló énekhanggal egy darabosabb és fémesebb hardcore-t játszottak. És nem csak a Moby Dick énekes jellegzetes stílusa, hanem a korai MD lemezeik riffjei és soundjai is „visszaköszöntek” – Kegyetlen Évek, Körhinta.
A CLUB202-ben még csak gyülekeztek a főzenekarra. A jelen levők sörözgetve, állva figyelték a programot, amely inkább a vége felé lendült fel igazán. A gitárok és a dobok erősebbre lettek keverve a mikrofonnál, ezért sajnos sok rész a szövegből gyengén érthető volt. De például, a Szent László hadosztály kifejezetten jól szólt és a közönség is egész jól vette. Aztán befejezésként a felturbósított, A csitári hegyek alatt című népdal is, kifejezetten jól vette az akadályt.
A Hungarica kezdése előtt legördült egy vetítővászon a színpad elé és azon akár egy szomorú időutazás, a Felvidéken történt drámai események sora játszódott le ismét. Egészen 1992-től napjainkig. Hogy csak a „legutóbbi” embertelenséget, a DAC szurkolók embertelen ledarálását említsem.
Ezek után szétnyílt a függöny – a korábban Varga Miklóssal és Kalapács Józseffel megerősített Nemzeti Dal kíséretében - és a 2010.-ben megjelent
Nincs más föld, nincs más ég című album nyitó nótájával, a Viharos századokkal kezdtek bele a Felvidék Nem Szlovákia elnevezésű, tematikus koncertbe.
Varga Miklós és Kalapács József vértezte Nemzeti Dal:
A következő másfél órában pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a zenekar már egy egészen gazdag repertoárral rendelkezik, annak ellenére, hogy csak néhány éve alakultak. Persze, a közélet, a politika és a média – még a szórakoztató ipar is / lásd:- a kíméletlenül agyunkba préselt hitvány, pojácaképző „műsorokat” – bőven adtak témát az elmúlt időszakban.
A koncert közben többször sebesen kellett áthangszerelni a dalok közötti szünetekben, hogy a lassabb tételek az eredeti verziójukban szólalhassanak meg. Ezek a dalok pedig, lassabb és pihentetőbb dallamokat hoztak. A kifogástalanul megírt és zseniálisan hangszerelt Ide születtem teljesen profin szólalt meg, még az alapot adó hegedű-kíséret sem hiányzott. A közönség egy emberként, kórusban énekelte végig. / Azt pedig már csak megjegyzem, hogy a klip is mesterien sikerült, ami teljesen összhangban van a mondanivalóval és zene lódobogásos, lüktető ritmusával is./ A gyorsabb és lassabb nóták között semmilyen fennakadást sem okozott a sok hangszercsere vagy új hangszeres belépő beállítása.
A korábban a Petőfi Csarnokban megrendezett koncerthez képest egyértelműen érződött a zenekaron a fejlődés. A banda sokkal oldottabban tudta adni magát, ami a buli atmoszférájának kifejezetten jót tett.
Szíva Balázs énekes a gyorsabb és hevesebb dalokban szinte egyé vált a zenével.
Mind a hétköznapi gyalázatokról, mind pedig a politikában mindennapossá lett, kettős mércéről szóló tartalmak is megkapták a megfelelő súlyukat. A basszus támogatásért felelős Preidl Barnabás végig élvezettel és mosolyogva játszva, simán vitte a hangulatot közvetlenül a színpad elején.
Míg Mentes Norbert komoly arccal, koncentrálva, leginkább a nóták végénél vitte bele igazán a ritmusjátékba a szólóit. Sokszor egészen a bluse öblösségéig kijátszotta az egyes hangokat. Hallhatóan sokat nyomott a latba a hosszú, zenéléssel eltöltött idő.
A DAC induló frissességet hozott a direkt témák között, a Felvidékről érkezők legnagyobb örömére. Akik akadtak szépszámmal a rendezvényen.
Az újabb és daráló szerzemények után volt még energiájuk visszatérni az első lemez címadójáig. A Nem keresek új hazát, ezúttal mindössze egy énekessel is hibátlanul szólt. Az Emlékezz című nótát is meghallgathattuk szimplán, Nagy Feró nélkül. Ráadásul Szíva Balázs zökkenőmentesen hozta a lemezeken különböző karakterekre megírt részeket. Csak a vokálok hiányoztak egy kissé.
A tervezett program eljátszása után a nézősereg egy tapodtat sem mozdult, így aztán a dobszerkó mögött sűrűn kellett törülközőért nyúlni. Szinte kénytelenek voltak még játszani és folytatni a megkezdett bulit. Még a zenekar is meghökkent a szívélyes fogadtatástól.
A legvégére, egy kis adrenalin löketként, a Keresztes Vitéz döngette meg a Club202 falait. Aminek az igazi rockerek nem is álltak ellent. De természetesen az elismerés itt már a Moby Dicknek szólt, a titánként büszkén helytálló metál alaptételért.
Utószó:
Számomra egy dal hiányzott igazán, bár jól tudom, hogy ez nem ebbe a témakörbe csatolható dal lett volna. De minek után a mondanivalóját komolyan véve, természetes egyszerűséggel bővülhetnénk, mindenféle kétes harc nélkül - csupán annyival, hogy nem öljük meg magzatainkat, - ezért egy ebből vett idézettel zárom a leírást.
„MEGMARADNI, ÉLETET ADNI
BELAKNI HEGYET ÉS VÖLGYET
LEGYEN EZ A SZENT FÖLD
A FÉNY TEMPLOMA
MIT IS KÍVÁNNÉK TÖBBET”
A Hungarica honlapja: www.hungaricamusic.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése