Nem voltak kétségeim, hogy a cívis városban - a lassan már helyi nevezetességé vált - Tankcsapda ne tenné magát oda rendesen a turnézáró koncertre. Tutira így volt ezzel az a tízezres tömeg is, akik már a bejáratnál tömörülve énekelték a már ismert dalokat.
Odabent teljesen megtelt a Főnix. A kezdés előtti percekben már feszült várakozás érződött a tömegből. Az intrónál már egy gombostűt sem lehetett leejteni.
Aztán megszólaltak a gitárok az eltakart színpadról és lehullt a hatalmas lepel. A fények csapkodtak és a Tankcsapda elkezdte az estét az Ember tervez albumról a Rock and rollnak hívott riffjeivel.
A közönség azonnal tombolni kezdett, amit odafentről nézve – na, nem annyira magasból, csak a felső karéjokból – eszméletlen beindulásnak tűnt. Ráadásnak meg ott volt a csurig telt csarnok látványa…
Jó darabig kínlódtam magamban, hogy ülőhelyen voltam, odalent meg mindenki tombol, de a küzdőtérre lejutni eleve halva született ötlet volt…
A hangerő és a hangszínek már a kezdetektől tökéletesen profin voltak keverve. Olyan húzásuk volt, hogy morogva néztem a többi üldögélőt, hogy bírnak csak „mozizni”!
Az első blokkban fogósabb és húzósabb dalok sorakoztak. Az Aki nem vak metálosabb témáját hamar követte szegény, kicsi Johnny punkos története. A nehezebb, nyersebb Senki nem menekül nótának kimondottan örültem, amit igazán csak saját Tankcsapda koncerteken lehet értékelni.
Aztán jött egy bulizós- csajozós lazulás, aminek a csúcsa az Azt mondom, Állj volt. Ez kifejezetten ugrálósra vette a formát, hogy a tömeg csak úgy hullámzott. Maradandóvá tették a Hóesést. A kékben úszó háttérrel és havazással monumentális előadást kapott ez a dal, a riffek pedig csak úgy döngöltek…
Az Adj valamit ismét súlyosan és fájdalmasan játszották.
A buli igazi fűszere, az akusztikusan eljátszott Egyszerű dal lett. A kórusban éneklő Főnix csarnokban felemelő hangulat uralkodott. A Fémhúrok, a Közönség és a ritmusos Taps együtt „énekeltek”!
Volt egy olyan videóklip-mix is a műsorban, hogy sokan azt hihették ez a finálé. Rövid dalrészletek jöttek egymás után, amit a közönség azonnal harsogva kísért, de mire belejöttek volna jött a következő és így tovább…Elgondolkoztató volt, mennyi ütős részlet, amit szinte azonnal folytatnak az emberek…Igazi csemege volt a lelátósoknak, mert ezt hátradőlve lehetett legjobban élvezni…
A végére minden, még megmaradt energiát levezettek a kihagyhatatlanokra. Itt volt az amikor bennem is elszabadult minden és felállva headbengeltem. Pláne, ahogy a Vigyetek haza elkezdődött…
A Legjobb méreget és a Félre a tréfát elsöprő tombolás kísérte.
Hatalmas tapsorkán zárta a debreceni Tankcsapda koncertet, ami hosszú, percekig tartó örömünnepé vált.
-Minden Jót!!!
„Viszlát Debrecenben !”
Fotók: tankcsapda.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése