A Fezen nagyszínpadán a URIAH HEEP következett.
Egy olyan zenekar, amelynek létezése jóval régebbre nyúlik vissza, mint sokunk születése. 1969-től keltezik a zenekar születését. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy élő legendák. Elég, ha csak a kortárs LED ZEPPELIN, DEEP PURPLE zenekarokra gondolunk. A maguk mögött hagyott 30 millió eladott lemezzel, a több ezer koncerttel és több mint, 40 országot érintő múlttal ellentétben ma is aktív zenekar.
Már az Ossian bulija után észrevehetővé vált egy, másabb atmoszféra a szokásos fesztiválokhoz képest. Ez abból fakadt, hogy jóval több idősebb és zeneileg tapasztaltabb rajongó töltötte meg a nézőteret.
Negyvenes, ötvenes és hatvanas éveikben járó rajongók is eljöttek erre az eseményre.
A URIAH HEEP zenekar a Celebration albummal turnézva ünnepli 40 éves fennállását. Így ennek az albumnak a borítóját feszítették ki a színpad fölé.
A hatalmas háttéren a felhők felett a zenekar neve díszelgett. Csakúgy, mint Russel Gilbrook dobcuccának két oldalán. Előtte jobboldalon a szintetizátor mögött Phil Lanson, a baloldalon pedig Mick Box gitáros hosszú ősz hajkoronával napszemüvegben. Kissé mögötte Trevol Border basszer, ő többnyire bal oldalt tűnt fel, de az énekes Bernie Shaw –t, fekete hálós felsőben és bőrgatyában, már nehezebb volna valamelyik oldalra pakolni, olyan intenzíven énekelt és kommunikált a közönséggel, hogy közben bejárta a színpadot teljes terjedelmében.
A koncert programja pedig a klasszikus URIAH HEEP nótákból állt össze. Olyan dalokból, amelyek egyenként is egy-egy korszak lenyomatát adhatják. Ráadásul a hangzás minősége párosult a zenészek játékának profizmusával, rutinjával. Az eredmény pedig egy minden szempontból kiváló koncert. A közönség nagyja is csak ámult-bámult, hiszen minden úgy szólt, mint a nagykönyvben. Kristálytiszta ének az elejétől a végéig, a belépő vokálokkal egyetemben. Nem is lehet mindent elmondani, leírni, mert ezt átélni kellene. Látni és hallani!
A July Morning frenetikus előadást kapott, íves dallamával és orgonázó billentyűjátékkal, a dal végén egykézzel gitárszólózó Mick Boksz virtuózitásával. A szám is tátva maradt a játéka láttán…/Óhatatlanul is eszembe juttatva a billentyűkkel a Deep Purple - Child in Time örökérvényűjét./
Miközben bal kezével a húrokat nyúzta, jobbjával lángokat rajzolt a levegőbe. Természetesen ezt, olyan nyugalommal és élvezettel tette, hogy a hosszú zenével töltött idő rutinja szinte áradt minden mozdulatából.
A Sunrise varázslatosan kezdődött. Itt is a korai szintetizátor/villanyorgona hangzása kísérte a dalt. Úgy, hogy az ember visszarepült az időben vagy harminc évet. Közben a zenekar vokállal egészítette a hangzást.
Nagyszerű volt hallgatni!
Ütemesen, akár egy rockoperát idézve kezdődött a Gypsey, majd idővel nyersebb rockba torkolt. Az ének pedig bármilyen erős és hangos volt, teljesen felfeküdt a zenére. A Look at yourself azonban végleg begyorsított és akár egy heavy metal nóta, úgy zakatolt végig.
Az Easy Livin is az önfeledt tempót vitte tovább. A Free ’n Easy pedig teljesen kikapcsolta a külvilágot.
Volt egy lenyűgözően pörgős dobszóló is, miközben ezüstszínű fények csapkodták végig a cintányérállványokat a végére tapsot kiváltó ritmussal.
A Lady in Black már csak hab volt a tortán. Könnyed gitárjáték és közös kórus a közönség legnagyobb örömére.
Az este folyamán különféle zenei stílusokat villantottak meg a repertoárjukból. Ezeket aztán kiválóan megidézték a 70-es évek rockjától, a blues, a countryn keresztül és korai heavy metal-ig bezárólag. És mindezt láthatóan élvezettel játszották végig. De még milyennel!
Ha pedig, valaki lemaradt a koncertről, a közeljövőben kiadásra kerülő koncert DVD-vel vígasztalódhat. A címe várhatóan: Official Bootleg Volume II - Live In Budapest, Hungary 2010 lesz. A 2010-május-4-én rögzített Pecsás koncert anyagából.
URIAH HEEP honlapja: www.uriah-heep.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése