A saját útját járó énekesnő ismét szíves fogadtatásban részesült Budapesten, bár a hűvösre forduló időjárás nem vette kegyeibe a rajongókat. Sőt, sokan talán inkább a fővárosi múzeumok egyikében igyekeztek pótolni, a lehetőségük szerinti egy éjszaka alatt, a művészeti és kulturális ismereteiket.
A félig megtelt csarnokban senkinek sem kellett összepréselődni. Elég hely maradt a mozgásra, már azon keveseknek, akik nem tornyosultak a színpad köré. A nézősereg nagyobb részét alkották a Nightwish-pólóban lelkesedő fiatalok, de akadtak bőven az idősebb generációkból is.
.jpg)
.jpg)
A műsor szinte teljes egészét a My winter storm album dalai adták. Már ebből érezhető volt ,hogy a zene szélesebb spektrumát fogja érinteni Tarja az elkövetkezendő időkben, ezzel is kilépve a múlt árnyékából.
A színpad bal oldalán a billentyűk – Maria Ilomeniemi, a jobb oldalán a dobcucc –Terrana - teljesen közel hozta a zenészeket a közönséghez. A középen lévő emelvényen a cselló – Max Lilja - kapott helyet. Doug Wimbish és Kiko Loureiro pedig közre fogták az énekesnőt.
Ez az ötös innentől kezdve kifejezetten könnyed hangulatú nagyszerű koncertet adott!
Tarja könnyed léptekkel és mosolygósan énekelt. A már-már komolyzenei hangzás nem vált túl nehézkessé. A Tarjától megszokott látványos ruhák pedig zenei színházat varázsoltak.
A számtalan zenei csend tökéletes „hátteret” nyújtott az énektémáknak. Így az I walk alone szinte éltre kelt.
A Sleeping Sun halk kísérete szabadon engedte az énekdallamokat.
Akik jelen voltak, egy különleges atmoszférájú előadásnak lehettek tanúi.
- és akkor még nem beszéltem a tolókocsiban érkező, majd hirtelen meggyógyulva lábra pattanó Tarja rajongóról...
S bár csak a zenét tágabban értelmezni tudóknak lehetne ajánlani Tarja útkeresését, mégis ez a szeretet és tisztelet, a zene és a közönség felé szép utat jósol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése